Nógrádban jártunk 2025. február 9-én

 A rövidtávú memóriánk megsegítésére elhatároztuk, hogy leírjuk mikor és merre járunk. 

A királyfinak elnevezett új autónkkal elmerészkedtünk Nógrád vármegyébe. A választás, most Nemtire esett, olvasván egy jó kis túraútvonalat a nevezetességeiről, mint a Morgó-gödör, a Kőleány és a Sárkánykő. 

​Morgó-gödör – a mosásban összement Grand Canyon

A Morgó-gödör bejáratát a jó útvonal leírásnak köszönhetően hamar megtaláltuk, a kitaposott gyalogutat követve kis gyaloglás után hamarosan elénk tárult a szűk átjáró a két magas homokkőfal között. Lehet csak az én kis beszari lelkemnek tűnt kicsit félelmetesnek a homokkőfal, ha eddig nem omlott be, most se fog talán, s bátran elindultunk. Csak a száraz homok pergése és a mi csodálkozó ujjongásunk zavarta meg a csendet, szerencsére rajtunk kívül még a madár sem járt arra. 

 

Nemcsak a gombák miatt nézzük mindig a földet, de itt is muszáj volt a lábunk alá nézni, mert olykor-olykor egy-egy padkára is fel kellett mászni. Az időjárás kedvező volt, a hó már elolvadt, sár ott biztos nem szokott lenni, hiszen a homok tuti mindent beszipákol. Azért nedvesség annyi volt, hogy egy-egy fadarabon a piros színű csészegombák, fagyott laskagombák, kiszáradt júdásfülék megmutassák magukat. 

Miután kiértünk a kanyonból rátértünk a zöld sáv turista jelzésre. Azon jobbra indulva meg kellett találni a kék háromszög jelzést, hogy elérjünk a Kőleányhoz. Nem is kellett sokat gyalogolni, inkább a jelzésen felkapaszkodni volt egy kicsit nehéz, mert elég meredek és csúszós volt az út. Már majdnem felértünk a tetőre, amikor Laci a jobboldali völgyere lenézve észrevette a Kőleányt. A leány lábához már nem mentünk le, de egy jó szögből viszont már tökéletesen le lehetett fotózni. 

 

Térképünk sajnos nem volt, így a legegyszerűbb utat választottuk, hogy a faluból induljunk el a Sárkánykőhöz. Kőhegy feliratos nyíl jelezte az utcát, melyen felsétálva megcsodálhattuk ezt a szél/időjárás alakította homokkő formációt. 

 

Időközben telefonáltak Szilviék, s kaptunk egy javaslatot, ha már ott vagyunk nincs messze Mátranovák, ahol szintén egy szép természeti képződményt láthatunk. Waze a barátunk szépen elnavigált bennünket a helyszínre de jó kocaturistás szokás szerint az ebédünket az újabb megpróbáltatás előtt elfogyasztottuk. 

 

Az útba-igazító tábla szerint csak egyenesen kell előre menni, de egy kicsit elbizonytalanodtunk, mert akkora sár volt, hogy nem látszottak csak keréknyomok benne. Közben találkoztunk egy emberrel, aki megerősített bennünket, hogy bár nagy a sár, de jó úton járunk. El is értünk a riolittufa képződményhez és csodálkozva néztük, a sok állati ürüléket, de biztos, a mohát zabálják szegénykék, ebben a zöld nélküli télben. Aztán Laci kiszúrt a távolból egy másik Fehérszéket (ez a hivatalos neve a képződménynek) és elmentünk azt is megcsodálni. Itt még gombát is leltünk a mohában. Jaj de jó kis élőhely lehet ez melegebb időben a mohalakó gombáknak is - mindjárt el is határoztuk, hogy ide máskor is el kell jönnünk. Az élővilágot ismertető táblán még vargányákról is említést tettek, no ez meg Lacinak volt a hívogató mézesmadzag. 

 

Repedéses csillaggomba és valamelyik szemétgomba (Tubaria) faj 2025. február 9-én Mátranovákon.